Ricz Géza mozzanatok és az „Udvari galéria élmény”

A szöveg szerzője: Sándor Laura

.

Homlokzatok mögött címmel nyílt meg Ricz Géza, a mára már több országban is egyre nagyobb hírnévnek örvendő szabadkai képzőművész kiállítása augusztus 12-én, az Udvari galériában, Szabadka központjában. A címadás és általa a kiállított képanyag játékos, ám egyben fontos kétértelműséggel bír! Elsősorban a műalkotások témájában megjelenő tér-viszonyokra értendő, ugyanis a kompozíciók a szabadkai utcák hétköznapi jeleneteit mutatják be az itt élők által ismert és használt épületekkel, melyek között a járókelők is felbukkannak, így kiemelve az egyes épületek jellegzetes mivoltát és egyben stagnáló hétköznapiságukat is. E homlokzatok becsukott könyvek fedőlapjaihoz hasonlatosan utalnak a megannyi igaz történeten alapuló mesére, melyek a lapjaik – belső falaik között visszhangoznak. Másodsorban pedig, mivel a művész a műalkotásokat kifejezetten erre az alkalomra készítette, így az elnevezés és a látképek a kiállítási tér és az őt befogadó város közötti viszonyra is reflektálnak, megselytetik, hogy milyen élmény a nyüzsgő városból egy parányi és nyugodt kis oázisba lépni. Ennek fontossága pedig abban rejlik, hogy mindeközben kihangsúlyozódik a galéria fő funkciója.

.

Augusztusi szombat délelőtt… forró napsütés, lángos illat, különféle országokból idelátogató turisták duruzsolása, aratóünnepségi sürgés-forgás. Színes kép tárul elénk, melyben összeolvadnak a kultúrák, az észrevehetetlen és egyre nagyobb számú építkezések láttán érződő fejlődés, a szecessziós épületek adta történelmiség és még ezer különleges dolog, melyek ilyenkor rétegekként egymáshoz simulva alakítják a város hangulatát. A déli harangszóval veszi kezdetét a Ricz kiállítás. Azok, akik ismerik a művészt, vagy követik a Klara i Rosaegyesület által üzemeltetett Udvari galéria művészeti munkáját, előre betervezve, időre érkeznek. Az útjuk a korzó napórájától alig pár lépésre álló tengericsikó domborműves, élénkvörös épület kapualjába vezet. Átérve a passzázson az ide látogató egy olyan mikrovilágba csöppen, melyet szórakozóhelyek, nyelviskola és egy használtruhaüzlet hosszú kirakata alkot. Első benyomásra teljesen megszokott látvány, ám korántsem szokványos. A fedetlen belső tér jobb oldalán az egyik nagy üres falon kapott helyet öt darab vitrin, melyek a kortárs művészet apró mozzanatait hivatottak hősiesen közvetíteni a művészetkedvelők, de még inkább a sokkal nagyobb létszámú „hétköznapi ember” számára, aki, ha arra téved, épp véletlenül találkozik a magas művészettel. Egyébként a kiállításmegnyitók is rendre kis létszámmal, családias hangulatban zajlanak. A maroknyi néző szinte beleolvad a más ügyben odatévedők tömegébe, mint mikor a boltba menve fél füllel az idegenvezető angol mondókáját halljuk az impozáns városházáról.Ez a jelenség élhető át a Korzó 1. udvarában a vörös homlokzat mögött.

.

Amikor pedig a Ricz képeket fürkésszük, magunkat (is) látjuk. A saját hétköznapi pillanatainkat, a megszokott épületrészleteket, utcákat és homlokzatokat, olyan társadalmi csomópontokat, melyek részesei a szabadkaiak életének. A művésztől megszokott monokróm, geometrikus stílusban köszönnek vissza a tejpiac, a hamburgeres, a vasúti felüljáró ésaz állomás előtti tér hangos és illatos pillanatképei, mint egy folyton mozgásban lévő élettér parányi darabkái. Kifejezetten a kis méretű válogatás okán jelenik meg oly markánsan a város e fekete-fehér hangulata, mely nem a turistakönyvekből ismert magas kulturális és művészi értékkel bíró épületek listája, hanem a valóság egy észrevétlen, de annál valódibb arca. Ricz Géza egész életművében észrevehető az életkép, mint művészeti téma által közvetíthető üzenet keresése. Szerencsés, hogy az Udvari galéria művészlistáján most az ő képi világába nyerhet betekintést a közönség. A zsánerképek a vitrinek méretéhez igazodnak, így olyan, mintha belülről, valamilyen ablakon keresztül kukkolnánk a kinti történéseket.Ricz Géza képei megjárták a világ számos pontját, híres szalonokon vett velük részt és több művészeti díjat is kiérdemeltek már főként épületeket és figurákat, vagy olykor csupán azok szellemi asszociációit bemutató sajátos kompozícióikkal.Az, hogy képei az Udvari galéria apró terébe ugyan úgy beillenek,számomra a művészet átütő erejétmutatják, a tárlat pedig egyenrangú, megkapó élményt nyújt, akár csak egy fényűző múzeumban. A képzőművész egyediségét fémjelzi a kollázson alapuló anyaghasználat és a kis palettára redukált színharmónia, mindez pedig a témák által közvetített benyomást juttatják előtérbe, amelyek szimbolikája már kimerítené a kiállításkritika adta kereteket, ám most röviden a „vajdasági” jelzővel illetném, annak minden jó és rossz ízesítésével.Külön érdekességként említeném, hogy az eggyel korábbi kiállításon, MirjanaMitrić Šormaz munkáin is a kollázs, pontosabban a rekollázs dominált, melyeken absztrakt ritmusokat alakított ki olyan elemekből összeillesztve, melyeket régi festményeiből vagdosott ki. Képzeletben akár össze is illeszthető a két művész világa, mintha csak folytatásai lennének egymásnak és az egyik alkotó tégláit a másik alkotó építette volna össze.

.

A lényeg az, hogy különleges találkozása ez a kiállított műalkotások és a kiállító tér jellegzetességeinek. Olyan jelenetek kelnek életre a vitrinek képkereteibe zárva, melyek rajtuk kívül is pont ugyan úgy történnek, csupán azokat nem művészi köntösben, hanem a saját szemünkkel nézzük és ha érzékenyen figyelünk „látjuk” is. A képek előtti üvegeken a műveket befogadó közönség alakjai, a talaj ferde fonatokba rakott téglái, vagy a felhők meggörbült tükörképei is további rétegként élnek a művekben, attól függően milyen nézőpontból elemezzük a kompozíciókat. A tárlat megnyitója idején még egy építkezési okból kiásott gödör is installációként vette ki a részét a művészetből, csomó hétköznapi tárggyal körbe pakolva.A szoros kapcsolat a galériának használt tér, a fal, melyen már a repedések és a graffitik sokasága is konkurálni kíván a kiállított műalkotásokkal és Ricz képei között pedig ezek után teljesen egyértelmű: szimbiózis, Szabadka Szabadkában.A reális valóság és a művész világa teháte tárlat erejéig játékosan egybeolvadt. A kollázsok olyan ajtók szimbólumai, melyek mindkét oldalán tükröződő üveg van, mindkét oldalról lehet feléjük közelíteni, átlátni és visszatükröződni bennük.Véleményem szerint nehezen lehetne teljesebb az összhatás… ám ezt csak az üzlet kirakatában álló próbababák tudhatják jobban, akik már rég ótatartják szemmel a kis galériakiállításait és a körülöttük zajló eseményeket az udvarban.

.

.

A kiállítás az EED (European Endowment for Democracy) támogatásával valósul meg.

.

Az Udvari Galéria programját a Craft Marketing nyomda támogatja.